A klímavédelem – ezen belül a szén-dioxid kibocsátás megadóztatása, illetve a kibocsátás csökkentése – több mint egy évtizede az ausztrál belpolitika egyik fő témája. Ha hosszas viták árán is, de november elején a törvényhozás elfogadta az üvegházhatású gázokat nagyipari méretekben kibocsátó vállalkozásokat terhelő adó bevezetését.

Az úgynevezett szén-dioxid-adót jövőre vezetik be, 2015-ben pedig egy térségi, ázsiai-csendes-óceáni kibocsátás-kereskedelmi rendszer lép majd a helyére. Az újonnan bevezetett adó tonnánként 23 ausztrál dollárt jelent, amit 2012. július 1-jétől a kibocsátás mértéke alapján összeállított vállalati lista első 500 helyezettjének kell fizetnie.

A kormányzat egyértelmű célja, hogy az üvegházhatást fokozó gázok - szén-dioxidban számolt - kibocsátása a 2000-ben regisztrált szinthez képest 2020-ra 5 százalékkal csökkenjen. Emellett az is cél, hogy a megújuló forrásokból termelt energia aránya 20 százalékra emelkedjen.

A globális üvegházgáz-kibocsátás csupán 1,5 százaléka jut Ausztráliára, az egy főre jutó kibocsátást tekintve viszont a földrésznyi ország világelső, elsősorban a kőszénre alapozott áramtermelés miatt.

A kérdésnek jelentős szerepe volt két korábbi miniszterelnök bukásában is. 2007-ben a konzervatív John Howard, 2010-ben a munkáspárti Kevin Rudd veszítette el a kormányfői posztot a klímavédelem körüli viták következtében.

Az adó pártolói szerint az anyagi teher energetikai modernizációra ösztönzi majd a vállalkozásokat, hozzásegít például ahhoz, hogy az öregedő széntüzelésű erőműveket új, környezetbarát technológiák váltsák fel. Az ellenzők viszont úgy vélik, az adó a gazdaság és a társadalom egészét sújtja majd és végeredményben az államháztartást is megterheli.

süti beállítások módosítása