Ismét előtérbe kerültek az első generációs bio-üzemanyagokkal kapcsolatos aggályok azt követően, hogy Észak-Amerikában a hatalmas forróság miatt jelentősen romlottak az idei kukoricahozammal kapcsolatos várakozások, és szárnyalni kezdett a kukorica nemzetközi ára.

Az Egyesült Államok -– sok más világvezetői pozíciója mellett -– a világ egyik meghatározó kukorica-exportőre is egyben, de az amerikai gyakorlatot folyamatos kritika éri a gabonaimportra szoruló országok részéről. A jelenlegi bio-üzemanyagok ugyanis elsőgenerációs termékeknek minősíthetők, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy előállításuk a normál, élelmezési vagy takarmányozási célra termesztett növényekre alapszik

A bio-üzemanyagok növekvő térnyerésére mutogattak sokan 2007-2008-ban is, amikor a világ több fejlődő országában sorra éhséglázadások törtek ki a rendkívüli mértékben emelkedő élelmiszerárak miatt.

A hétköznapi értelemben vett benzin helyettesítése alapvetően etanollal valósul meg, míg a gázolajat ún. biodízellel váltják ki. Az első generációs etanolt a legtöbb esetben kukoricából, vagy cukornádból állítják elő, míg a biodízel-termelés alapanyaga többnyire a szójabab, a repce és a napraforgó.

A portfólio.hu beszámolója alapján az idei év során a kedvezőtlen időjárási körülmények következtében az alapvető gabonafélék terméshozamának csökkenése, és ezzel az élelmiszerárak növekedése várható, ami ismét a középpontba állította az első generációs üzemanyagokkal szembeni ellenérzéseket.

Az első generációs bio-üzemanyagok vitatott helyzete várhatóan csak új generációs üzemanyagok megjelenésével oldódik majd meg. Az új generációs termékekkel kapcsolatos kutatások pontosan arra irányulnak, hogy az étkezési célra is használható termények helyett, mezőgazdasági hulladékokból és egyéb növényből, a cellulóz lebontásával állítsanak elő környezetbarát hajtóanyagot.

Ezek megjelenésével megszűnhetne a jelenlegi versengő állapot az élelmiszeripar és olajipar között, aminek következtében csökkenhetnének a világ élelmezési kockázatai. Az Egyesült Államokban csak 2022-re neveztek meg konkrét célkitűzést a második generációs bio-üzemanyag-termeléssel összefüggésben, az Európai Unió pedig még nem rendelkezik ilyen típusú, konkrét iránymutatással a piaci szereplők számára.