A közúti közlekedés és a repülés után a hajózásban is a bioetanolban látják az egyik legnagyobb probléma megoldását. A Nemzetközi Hajózási Szervezet (IMO) hosszú évek óta képtelen visszafogni a tengeri szállítmányozás ÜHG-kibocsátását. Jelentős problémát jelent, hogy a 166 tagország közül van olyan, amelyik egyenesen elutasította, hogy ilyesfajta szabályozás alá essen.

Az Európai Bizottság azonban nem tűri tovább a tétlenkedést, és ha az IMO az év végéig nem képes csatlakozni az emisszió csökkentést vállaló ágazatokhoz, saját kezébe veszi az irányítást.

Ez azt jelenti, hogy a bizottság hatókörében fogja szabályozni a hajózás károsanyag-kibocsátását. És itt jöhetne képbe például a bioetanol. A világon mintegy 50 000 teherhajó szeli az óceánok, tengerek, folyók habjait, de eközben a globális széndioxid-kibocsátás három százalékát is ők adják.

Emellett a hajók nagyrészt magas kéntartalmú üzemanyagokat használnak (HFSO), melyeknek komoly környezeti és egészségügyi káros hatásai lehetnek. Nem véletlen, hogy az Unióban már kizárólag alacsony kéntartalmú üzemanyagokat lehet csak forgalomba hozni.

Már eddig is számos megoldást ajánlottak ennek csökkentésére – több kísérleti fázisban is van -, de ezek alkalmazásához a hajókon milliós nagyságrendű átalakításokra lenne szükség.

A másik megoldást az alternatív üzemanyagok jelenthetnék, amikhez szintén át kellene alakítani a hajókat, de szakemberek szerint sokkal költségkímélőbb megoldás lenne. Egy közelmúltbeli IMO kimutatás szerint, mintegy 150 milliárd dollár kellene ahhoz, hogy az olajfinomítók kapacitásait a hajózás tisztább üzemanyag-igényeihez szabják.

Mindezt 2025-re kellene megtenni, de a kötelezettségek kivitelezéséről eltérnek a vélemények, és többen úgy vélik, a határidő betartása lehetetlen.