Míg az egyénnek jelenleg olcsóbb (bár, mint említettük, ez is sok esetben megkérdőjelezhető), állami szinten a legdrágább üzemanyag a bioetanol. A termelés felfuttatását jól ismert érvek keretezik: a felesleges kapacitásokat lekötő, munkahely teremtő, amellett környezetbarát beruházásokról van szó. Nézzük mi a helyzet valójában a munkahelyteremtés terén!

Hogy milyen terményeket is használ fel egy ilyen üzem, arról csak ellentmondó információk jelennek meg. Ha a felesleg felszívásáról van szó, akkor az aligha teremt új munkahelyeket - ellenben néhány agrárvállalkozás számára jól jön egy kis burkolt támogatás.

Ha pedig nincs felesleg, akkor bizony a gabonaárak jelentős emelkedésével lehet számolni, ami könnyen elképzelhető, sőt már tapasztalhattuk is, hogy milyen hatással lesz a takarmány és élelmiszerárakra. Gyakori érv, hogy ha új termőterületeket vonnak be, az megoldja a mezőgazdaság gondját. Nos, néhány mamut termelőét talán igen, és talán tíz-húsz kombájnkezelőt fel is kell venniük, de tömeges munkahelyteremtésről szó sincs.

A kis- és középtermelők biztos, hogy nem tudnak a nagyvállalkozásokhoz képest versenyképes árakon gabonát termelni. A termény vagy eladhatatlan lesz, vagy csak olyan áron, ami keveseknek éri meg.

Tévedés azt hinni ráadásul, hogy maga az etanol üzem létesítése tömegek számára biztosítana munkát. A mai automatizált világban a vezérlőteremből pár ember elirányíthat egy több millió liter alkoholt előállító üzemet. A beruházó külföldi tulajdonosa pedig – válságadó ide vagy oda – valószínűleg megtalálja a módját, hogy a nyereséget ne itthon forgassa vissza, hanem külföldre vigye.