A világ egyik leghíresebb természetvédője, az egykori amerikai elnökjelölt Al Gore is elismerte, hiba volt azt a tervet támogatnia, hogy élelmiszernek és takarmánynak alkalmas növényekből gyártsanak bioüzemanyagot.

Az egykori alelnök önkritikája elsősorban USA-nak és Brazíliának szólt, hiszen előbbiben a kukorica felhasználásának jelentős része bioetanolként végzi, míg a dél-amerikai földrész legnagyobb országában hatalmas területű trópusi esőerdőket pusztítottak ki, hogy a helyükön cukornádtermesztésbe fogjanak és ebből bioetanolt készítsenek.

A bioetanol fő nyersanyagforrásai Európában a cukorrépa, a búza és a kukorica, Észak-Amerikában a kukorica és a búza, Dél-Amerikában pedig a cukornád. Al Gore legújabb kampányában felhívja a figyelmet, hogy bioüzemanyagot csak biomasszából lehessen gyártani, mert nem szabad elvonni a földeket az élelmiszer-termeléstől.

Természetesen a bioüzemanyag-gyártók élesen tiltakoznak, és számos érvet hoznak fel az általuk támogatott üzemanyag mellett. A parttalan vita azonban még hosszú ideig eltarthat.

Addig is az USA és az Európai Unió is olyan tervezet megfogalmazásán gondolkozik, melyben kikötik, hogy élelmiszer-növényeket és mezőgazdasági művelés alatt álló területeket, erdőket és legelőket ne lehessen bioüzemanyaghoz szükséges növényekkel beültetni, és csak élelmiszer-ipari és erdészeti melléktermékekből készülhessen bioüzemanyag. Egyértelmű tehát, hogy a másodgenerációs üzemanyagokban kell gondolkodni, de természetesen ezeket is a fenntarthatósági kritériumok figyelembe vételével szabad csak bevezetni.