Sokan és sokféleképen próbálták megmagyarázni a bioüzemanyag felhasználás jó és rossz oldalát. Az ellenzők egyik legnagyobb táborát a környezetvédők teszik ki. Szerintük egyértelmű, hogy a klímaváltozás lassításában kiemelten fontos szerepet játszó erdők és természetes élőhelyek pusztítása lenne az ára annak, hogy a bioüzemanyagok előállításához szükséges növények termesztéséhez új termőterületeket vonjanak be.

Mindez duplán igaz, ha belegondolunk, hogy az európai országok többnyire import útján szerzik be az üzemanyagot, ami olyan trópusi erdőterületek kipusztításával is jár, melyeket a föld oxigén-ellátó központjaiként is szoktak emlegetni. A közlekedésben használt bioüzemanyagok 90 százaléka ugyanis gabonából származik majd, amelyekhez viszont termőterület szükséges.

Szakemberek szerint ez megoldható a termelésből kivont mezőgazdasági területekből, vagy a terméshozam javításával is elérhető, de nem titkolják, hogy bizonyos erdőterületekhez is hozzá kell nyúlni.

Azonban ha a gabonafélék felhasználása ilyen jellegű fordulatot vesz, az jelentősen felnyomhatja az árukat és szakértők szerint a fejlett országok bioüzemanyag-céljainak elérése 2025-ig újabb 600 millió embert ítélhet világszerte éhezésre.

 

Természetvédő szakemberek szerint egy teljesen új szabályozásra van szükség, amely figyelembe veszi a bioüzemanyagok teljes karbon-lábnyomát, beszámítva a közvetett földhasználat-változásból származó tényezőket is.